A szülők bevonása – az iskolai siker kulcsa

joyce_epsteinAz Európai Szülők Egyesülete azonos című  2013 júniusi, dublini konferenciáján tartott előadást Joyce Epstein professzorasszony, a Johns Hopkins Egyetem tanára. Előadásának fő üzenete, hogy a diákok iskolai sikeréhez elengedhetetlenül szükséges a szülők és a diákok bevonása az iskolai döntéshozatalba, a tanítási folyamat tervezésébe, szervezésébe és lebonyolításába. Fontos ugyanakkor, hogy miközben minden szülő bevonható az iskolai folyamatokba, nem minden szülő vonható be egyformán. Időbeosztásuktól, érdeklődésüktől és számos egyéb szemponttól függően Epstein professzorasszony hat különböző szülői részvételi típust különböztet meg. Az előadás hallgatóinak bemutatta, kit és hogyan lehet jól bevonni az együttműködésbe.

Legkevésbé a házigazdáknak tudott újat mondani ez az előadás, hiszen Írországban egész Európa számára példamutató együttműködési és képzési programok működnek a szülőknek az iskolavezetésbe, az iskolai mindennapokba való minél szélesebbkörű bevonása érdekében.

Az előadásban messze nem a szülői és iskolai elvárások megfogalmazásáról, egymáshoz való közelítéséről volt szó, hanem arról, hogyan tegyünk közösen a siker érdekében. Sikernek az olyan, egészséges iskolát tekintjük, amelyik befogadó, családszerű intézmény. Ugyanakkor a sikeres partnerséghez a családnak is bizonyos szempontból iskolaszerűnek kell lennie. Ez utóbbi alatt nem azt értjük, amikor a szülő a gyerek feje felett állva kéri számon a házi feladatot vagy a tanulnivalót, hanem olyan környezetet, ahol közösen megállapított szabályok szerint élünk, ahol mindenki tanul és ahol megvan a szórakozás és a munka ideje is.

Az ilyen együttműködés eredményeként jöhetnek csak létre valóban remek iskolák, ahol az iskolai tanulmányi eredmények is kiemelkedőek, a környezet is egészséges, a diákok pedig érzelmileg legalább olyan mértékben fejlődnek, mint tudásban. A tanulmányi sikerek közé számít a tananyag elsajátítása és a jó osztályzatok mellett a diákok elkötelezettsége a tanulás mellett, az alacsony bukási és korai iskolaelhagyási arány, valamint az, hogy a diákoknak konkrét szakmai, továbbtanulási céljai vannak. Az egészséges környezet magában foglalja a megfelelő élelmezést (számos országban az iskolai étkeztetést a szülők szervezik), a megfelelő mennyiségű és minőségű testedzést, az alkohol, a dohányzás és a kábítószer terjedésének megakadályozását, valamint az alacsony hiányzási arányokat. Az érzelmi fejlődés körében fontos a reális énkép kialakulása, a jó magaviselet, az iskolával kapcsolatos pozitív attitűd, a barátokkal, családdal, tanárokkal való jó emberi kapcsolat és mások (meg persze a másság) tisztelete.

Az Epstein professzorasszony által kidolgozott és a National Network of Partnership Schools (Partnerségi Iskolák Országos Hálózata) által az elmúlt években megvalósított program során ennek a partnerségnek a tartalmi és módszertani fejlesztése zajlik. Olyan akciócsoportokra épül, amelyben szülők, tanárok, diákok, az iskolavezetés és az iskolai környezet egyéb szereplői (védőnő, pedagógiai segítő személyzet, önkormányzat, stb.) is részt vesznek. Minden intézményben áttekintik az iskola célrendszerét és kiválasztanak közülük négyet, amelyek közül kettő tanulmányi cél, egy nem tanulmányi, egy pedig a befogadó iskola kialakítását célozza. Erre a négy részcélra készül el egy egyéves akcióterv, amelyet megvalósítanak, közösen értékelnek, majd továbbfejlesztenek.

A programok kidolgozása során a különböző szülői csoportok bevonására különböző eszközöket és feladatokat jelölnek ki. Epstein szerint hat különböző formája van a szülői hozzáállásnak:

1. az első típusba azok tartoznak, akik egyszerűen jó szülők akarnak lenni, nem tartanak aktív kapcsolatot az iskolával. Ugyanakkor olyan szülőkről van szó, akik értik és figyelemmel kísérik gyermekük fejlődését – hagyományosan nálunk ezeket a szülőket szokták passzívnak, nem bevonhatónak tartani, ám számukra is csak a megfelelő üzenet és feladat meghatározása a fontos, ahogy az is, hogy az iskola ismerje a családot;

2. a második típusba azok a szülők tartoznak, akik aktívan kommunikálnak az iskolával, de ritkán vesznek részt bármiben is – kétirányú kommunikációról van szó ebben az esetben, amely elsősorban az iskolai programokról és a gyermek iskolai előmeneteléről szól;

3. a harmadik csoportba azok tartoznak, akik szívesen áldoznak a szabadidejükből iskolai tevékenységekre, pl. önkéntesként kísérik az osztályt, felügyelnek vagy egyszerűen közönségként megjelennek iskolai rendezvényeken vagy segítenek az iskolai események előkészítésében otthon;

4. a negyedik csoportba sorolja azokat a szülőket, akik napi rendszerességgel segítenek a gyerekek otthoni tanulásában, közösen döntenek a gyermekkel a szakkörök, különórák kiválasztásában, tudásukat a gyerekek, az iskola rendelkezésére bocsátják;

5. az ötödik csoportba azok, akik az iskolai döntéshozatalban is szívesen részt vesznek – ez persze nálunk inkább olyanokat jelent, akik részt vennének, ha lenne erre jogi vagy az iskola belső döntése szerinti lehetősége;

6. végül az a csoport, akik az iskola és a helyi közösség közötti kapcsolatot is szívesen építik, segítik, közreműködnek a helyi önkormányzat, a helyi vállalkozók, a civil szervezetek bevonásába.

Miközben hazánkban a szülők részvételének minimalizálása a kormányzat – és sajnos a legtöbb esetben a pedagógusok – célja, máshol már nem is egyszerűen szülői részvételről, hanem a család, az iskola és a helyi közösség partnerségéről beszélnek. Míg hagyományosan a szülők saját döntése, hogy mennyire vesznek részt az iskola mindennapjaiban, ma már az iskolai munka megszervezése során építenek a szülőkre is. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a szükséges kereteket ne egy vagy néhány ember dolgozza ki, hanem valódi csapat készítse elő és bonyolítsa le. A szülői részvétel tervezése és szervezése többé nem ötletszerűen történik, hanem a hat különböző szülőcsoportot figyelembe véve dolgozzák ki az együttműködés kereteit. Így az együttműködés tartalma és formája sem mellékesen alakul, nem véletlenszerű, hanem célorientált és része a komprehenzív iskolafejlesztési folyamatnak.

Az Epstein-féle módszer alkalmazásával elmozdulás történik a deficit-modell felől az erősségek hangsúlyozása irányába. A hagyományosan nehézségekként, korlátokként kezelt családi és környezeti tényezőkre (nyelvi korlátok, iskolázottság, családi háttér eltérései) a bevett minták szerint ’gyógymódot’ keresünk. Az itt ismertetett módszer segítségével meg lehet keresni mindenben az erősségeket, közös megoldásokra lehet törekedni, így inkább a megelőzésre lehet fektetni a hangsúlyt a különbségekből eredő előnyök hangsúlyozása mellett. Fontos eleme a programnak, hogy az egyes iskolák nem maradnak egyedül, így a szülők nem szeparálódnak el iskolai vagy akár osztályszinten, hanem együttműködés alakul ki települési, sőt magasabb szinten is.

Ahogy már korábban is említettem, ennek a modellnek kötelező és fontos eleme az állandó értékelés, amely azonban nem a szülőkre, hanem a diákokra gyakorolt hatásra fókuszál. A sikerekről korábban legfeljebb iskolán belül beszéltünk, míg a modell elemeként a sikertörténeteket a lehető legmagasabb szinten kell megismertetni egyben mintát és bíztatást is adva másoknak. Ehhez Európában a 150 millió szülőhöz elérő EPA nagyszerű fórumot jelent. A sikeresség növeléséhez nagyban hozzájárul a hálózatos építkezés is, amelyben egymástól is tanulhatnak, átvehetnek programokat az egyes közösségek.

Egy ilyen partnerségi program megszünteti az egymásra mutogatás ördögi körét iskola és család között. Többé nem arról kell szót ejteni, hogy mi van és mit nem sikerül elérni, hanem bevonva valamennyi családot megkeressük a közös nyelvet, amelyen valóban beszélgetni tudunk egymással.

A sikerhez szükség van arra is, hogy az iskola költségvetésében álljon rendelkezésre forrás ezeknek a programoknak a fejlesztésére, ahogy a szükséges képzésekre, tréningekre is. Európában igen kevés olyan tanárképzési program van, amelynek része lenne a szülőkkel, a családdal való kapcsolattartásra való felkészítés. Ez nélkülözhetetlen lenne, ahogy a tanárok továbbképzése és a szülők felkészítése is.

Akit Joyce Epstein kutatásai és publikációi mélyebben is érdekelnek, angol nyelven részletesebben is olvashat a témáról a partnershipschools.org weboldalon.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s