Átadtuk a 2014. évi Varga Gábor-díjakat

November 20-án, csütörtökön második alkalommal adtuk át a Varga Gábor-díjat, amelyet szülők javaslata alapján a olyanoknak ítél oda a díj kuratóriuma, akik szakmai munkájukkal az iskolai demokrácia és a demokráciára nevelés értékeit adják át a gyerekeknek, akik a szülőkkel szorosan együttműködve, őket elsődleges nevelői szerepükben tisztelve végzik munkájukat. Célunk, hogy az együttműködö iskola és az iskolai demokrácia értékeinek reflektorfénybe állítása, a szülők és pedagógusok együttmáködése fontosságának kiemelése. A díjjal egyesületünk a névadónak, az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános iskola és Gimnázium 2012-ben elhunyt kiváló igazgatója személyének és munkásságának is emléket kíván állítani. Az idei díjazottak Rajnai Gáborné, a Madách Imre Gimnázium iskolatitkára és Sziklavári Beáta, az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium tanítója.

A díjra minden év október 10-ig szülők illetve szülők közösségei javasolhatnak jelölteket, a díjazottakról kuratórium dönt, amelynek tagjai, Gyulai Tamásné, Szegvári Katalin és Vargáné Fellner Magdolna.

A díjazottakat javasló szülők méltatása:

Rajnai Gáborné, Éva néni 23 éven át volt a Madách Gimnázium iskolatitkára, aki most szeptemberben, nem saját akaratából, hanem a rendszer rugalmatlansága miatt volt kénytelen nyugdíjba menni. Valószínűleg az egyetlen olyan iskolatitkár, aki a gimnázium valamennyi tablóján szerepelt, számos iskolai program egyik fő szervezője és lebonyolítója volt, köztük a legendás gólyatáboroké is.

Éva néni nem egyszerűen iskolatitkár, hanem intézmény volt, pótmama, iskolapszichológus, univerzális ügyintéző és nevelő. A Madách diákjai tudták, hogy bármilyen problémájukkal hozzá fordulhatnak az elveszett diákigazolványtól a szerelmi bánatig. A szekrénye olyan volt,  mint egy kifogyhatatlan zsák, mindig tudott adni fejfájáscsillapítót, intim betétet vagy pótharisnyát, ha az ünnepség előtt felszaladt rajta a szem.

A szülők bizton számíthattak rá. Ha betelefonált az ember, szinte biztosan tudott azonnal válaszolni, tudhattuk, átadja az üzenetünket, sőt számon is kéri a csemetéktől, amit kell. Egy kamasz szüleinek nagy könnyebbség, ha tudják, van egy olyan bölcs felnőtt, akire valamiért a mi lázadó gyerekeink hallgatnak olyankor is, amikor a szülői szót nem engedik eljutni az agyukig. Valamiért Éva nénit mindenki szerette és tisztelte, vagy inkább szereti és tiszteli, de fiatalossága, vidám, energikus személyisége megtartotta őt örökifjúnak. Mi más lehet a titka annak, hogy a madáchos diákok számára inkább meghallgatandó kvázi haver volt, mint olyan felnőtt, aki ellen egyszerűen felnőttsége miatt lázadni kell.

Madáchosnak lenni Éva néni számára persze természetes, hiszen maga is ide járt, pontosan tudta, mi az, amiből a ma odajáró diákok sem maradhatnak ki.

Éva néni nem tanár, de mégis egész életét madáchosok generációinak felnevelésére szánta. Egy iskolaajánló oldalon találtuk az interneten a Madách Gimnáziumról: „humán, élénk közösségi élet (Thália, pantomim…), nyelvek, erdei suli, énekkar, Éva néni és minden ami jó lehet”   Ennél többet talán nem is kell mondani.

xxxxxxxx

Sziklavári Beáta, az Alsóerdősori iskola tanítónője méltó követője egykori igazgatónk szellemiségének és az emberség példájának.

Számos szakszerű jelzőt írhatnánk, de inkább maradjon itt néhány találó gyermeki jellemzés: Bea néni: figyelmes, gondoskodó, következetes, jól felkészült, rugalmas, nagyon jó tanító nénink volt, igaz néha szigorú is, … de nagyon szerettük, vagyis még most is!!!! Ha festő vagy szobrász lennék, és modellt keresnék a Tanítónő képhez vagy festményhez, Bea néni lenne a kiválasztott.

Gyermekem, úgy került az Alsóerdősor utcai iskolába, hogy érdeklődtem más anyukáktól, ismernek-e olyan tanító nénit, aki következetes, de barátságos, akitől nem félnek a gyerekek. Sokan említették őt. Kíváncsi lettem rá. Elmentem a nyílt napokon az ő óráira, s igazat kellett adnom azoknak, akik elragadtatással beszéltek róla.

Tanév elején olyan természetes kedvességgel vezette be az osztályba féltve elengedett csemetéinket, hogy azok este boldogan mesélték az első nap élményeit. S ez így történt négy éven keresztül. Megtanultak önállóan dolgozni, szótárt használni, másokat meghallgatni, egymásra odafigyelni, véleményt alkotni, saját meggyőződéseiket megvédeni, elfogadni, hogy nem mindenki egyforma.

Voltak több napos táborozások, ahol vele együtt simogattak kígyókat, csúsztak le a vízbe, lovagoltak, mászták meg a Rám-szakadékot, biciklizték körbe a Balatont, futottak a Margit-szigeten. Megtanította gyermekeinket arra is, hogy a saját kézzel készített ajándék a legnagyobb ajándék. Ma is őrzöm azokat a rajzokat, apró dolgokat, amiket vele készítettek nekünk, szülőknek, Karácsonyra, Anyák napjára.

Segítette gyermekeinket a versenyekre felkészülni, ott izgult velük együtt. Azt, hogy most önállóak, megállják helyüket az életben, Bea néninek köszönthetjük.

Mi szülők, csak köszönettel tartozunk neki. Ezért ajánlottuk őt a Varga Gábor díjra, mert gyerekeink, akiket megkérdeztünk, mit szólnak hozzá, azt kérték tőlünk, javasoljuk Bea nénit.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s