Értjük egymást? Értsük egymást!

„Értjük egymást?”  címmel rendezett konferenciát 2013. november 23-án a Kölöknet szülői portál az Osztályfőnökök Országos Egyesületével és a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Zrt-vel partnerségben. A konferencia a “Van másik iskola” rendezvény keretén belül élénk érdeklődés közepette került megszervezésre a Folyondár utcai rendezvényközpontban. A konferencia megnyitására egyesületünket kérték fel. Az alábbiakban a megnyitóbeszédet olvashatják.

Nagy öröm számomra, hogy egy olyan konferenciát nyithatok meg, amely az iskola és a szülők közötti együttműködés helyzetéről, lehetőségeiről formáiról szól. Különösen örülök  annak, hogy szakemberek, kutatók, érintettek fontosnak tartják ezt a témát akkor is, ha a környezet, a hivatalos politika ezzel ellenséges. Ne feledjük, a mostani beszélgetés kontextusát az oktatásért felelős államtitkár azon kijelentése adja, mely szerint vége annak az időnek, amikor laikusok, jelesül a szülők, beleszólhatnak abba, ami az iskolában történik. Közben Európa össze többi országában arról folyik a diskurzus, a széleskörű iskolai autonómia keretei és a megosztott felelőséggel működő vezetés milyen feladatokat és döntési jogköröket ad át a szülőknek.

A konferencia témáját éppen ezért indokolt alaposabban körüljárni. Elsőként nézzük meg, miért van szükség a család és az iskola együttműködésére. Don Davies amerikai professzor egy 2002-ben megjelent tanulmánykötetben alig néhány mondatban összefoglalja a szülők bevonásának fontosságát. Számos nemzetközi tanulmány bizonyítja, hogy a szülők bevonása függetlenül szocio-kulturális státuszuktól, iskolázottságuktól, javítja az iskolai eredményeket, növeli a továbbtanulási arányt, csökkenti a hiányzásokat (ami hazánkon kívül az iskolába járási hajlandóság növelését jelenti, hiszen máshol nem szankcionálják a hiányzást, a szülők döntését nem bírálják felül, pláne nem hurcolja iskolába a diákokat a rendőr). A szülők bevonása segíti továbbá a diákok beilleszkedését, szociális készségeiket fejleszti, ahogy az alacsonyabb státuszú szülők szociális készségei is fejlődnek.

Fontos figyelembe venni a szülői részvétel formának kialakításához azt is, hogy számos körülmény befolyásolja a részvétel mértékét, intenzitását. Charles Deforges egy 2003-as kötetében hívja fel a figyelmet arra, hogy a szülő részvételnek számos formája van, nem csak a szülői értekezleteken vagy fogadóórákon való részvételről van tehát szó. Kutatások támasztják alá, hogy mértékét és formáját befolyásolja a szülők háttere, ezen belül a szocio-kulturális helyezet éppúgy, mi az egészségi állapot, az iskola és az otthon távolsága, a szülők időbesoztása. Az is egyértelmű kutatási és tapasztalati tény, hogy a szülői részvétel mértéke a gyermek életkorának növekedésével csökken, egyfajta egyensúlyi állapot áll be ideális esetben, hiszen a szülőtől a diák felé tolódik át számos tevékenység. A szülők sikeres bevonásának kulcsa minden esetben az, hogy a gyermek is aktív részese legyen a folyamatnak. Sokkal nagyobb hajlandósággal aktivizálódnak a szülők, ha a meghívást, a felkérést a gyermek közvetíti. Ugyanilyen fontos lenne, hogy a gyermek mindig részese legyen a család és iskola közötti interakciónak, például ne legyenek gyerekek nélküli szülői értekezletek sem. A szülők bevonásának kezdeményezésekor azt is figyelembe kell venni, hogy számos szülő, különösen az alacsonyabb iskolázottságúak, nem feltétlenül érzik magukat komfortosan az iskolában, érdemes kerülni az olyan szülő-tanár helyzeteket, amelyek felidézhetnek korábbi kellemetlen tanár-diák élményeket.

Bár az új, ún. köznevelési törvény minden jogot igyekszik megvonni a szülőktől és közösségeitől, fontos felidéznünk, hogy a gyermekek, ezen belül a diákok, és szüleik jogait a hazánk által 1992-ben a jogrendbe illesztett nemzetközi egyezmény, az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye biztosítja, így azokat alacsonyabb rendű jogszabály, például nemzeti törvény nem korlátozhatja. Az Egyezmény a világ legszélesebb körben elfogadott emberi jogi dokumentuma, ahhoz az USA és Dél-Szudán kivételével a Föld valamennyi országa csatlakozott. Az Egyezmény a gyerekek rögzíti a gyermekek széles körű jogait és az azok érvényesítéséhez szükséges segítségnyújtás illetve a nevelés minden kérdésében a szülőket hatalmazza fel. Ennek megfelelően a 150 millió európai szülőt képviselő EPA, amelynek az elnöke vagyok, hangsúlyozza, a szülői jogok a gyermeki jogokban gyökereznek, ahhoz szorosan kötődnek. Alap paradigmaként hangsúlyozzuk, hogy a szülők gyermekeit elsődleges – első és egyben legnagyobb hatású – nevelői, oktatói. Ennek elismerését minden államtól elvárjuk. Természetesen nem minden szülő elég felkészült ennek a feladatnak a jó megoldására, de hisszük és valljuk, hogy minden szülő rendelkezik az ehhez szükséges potenciállal. Viszont ennek szellemében egyértelműen szükségesnek tartjuk, hogy a szülők vegyenek részt a közoktatás folyamataiban, kapjanak elegendő és megfelelő minőségű információt, legyen biztosított a véleménynyilvánítás lehetősége, formái és fórumai, továbbá az intézmények vezetői, a közoktatás-politika alakítói vonják be a szülőket a döntéshozatal minden szintjébe. Ahhoz, hogy ennek a feladatnak jól meg tudjanak felelni, számos szülőnek bíztatásra, segítségre, támogatásra van szüksége. Úgy vélem, közös feladatunk, nekünk szülőknek, önöknek pedagógusoknak, kutatóknak, és persze a diákoknak, hogy ennek érdekében próbáljunk meg befolyást gyakorolni a család-, szociál- és oktatáspolitikai döntéshozókra itthon, ahogy azt tesszük – sikerrel – külföldön.

Mint mondtam, a szülők egy részének komoly segítségre van szüksége ahhoz, hogy sikeresen részt tudjon venni az együttműködésben, de a pedagógusok képzéséből, továbbképzéséből is hiányzik (és nem csak hazánkban) a szülőkkel való együttműködéshez szükséges készségek fejlesztése. A sikeres együttműködés érdekében számos közös feladatunk van. Fel kell készíteni a szülőket az egyenrangú kommunikációra, ahogy a pedagógusokat is az egyenrangú partnerségre. Szélesebb kontextusban át kell gondolni és közösen kialakítani azokat az új pedagógus-diák-szülő szerepeket, amelyek megfelelnek a jelen, a XXI. század elvárásainak. A gondolatmenetben a legfontosabb elem, hogy minden szereplőnek el kell fogadnia, valamennyien tanulóként is jelen vagyunk az iskolában, hiszen az iskolai partnerségre való felkészülés a szülők és a pedagógusok esetében is ez élethosszig tartó tanulási folyamatuk része.

Ebben az iskolai együttműködés valamennyi szereplőjére nagy szerep hárul. Fontos, hogy ez a gondolat és az ehhez szükséges készségek fejlesztése legyen része a tanárképzés és –továbbképzés folyamatának. Ugyanakkor nekünk, szülői szervezeteknek is programokat kell szerveznünk – valósakat és virtuálisakat egyaránt – a szülők felkészítésére. Talán még hatékonyabb, ha szülők és tanárok közös képzésen esznek részt a partnersége fejlesztése érdekében. Mind a szülők, mind a tanárok körében fontos szerepe van a sikeres partnerség megvalósulása érdekében a „peer learning”-nek, az egymástól való tanulásnak. Sokat tudnak ebben segíteni az információs füzetek, weboldalak és a segítő szolgáltatok is, aminek külföldön jó példái vannak. Fontos elmondani, hogy a partnerségi programok azokban az országokban működnek jól, ahol a tanárok ezzel kapcsolatos többletfeladatait éppügy dotálja az állam, ahogy a szülői szervezeteket is támogatja, anyagilag is, a siker érdekében.

Végül álljon itt három utalás három sikeresen működő példára.

–          A szülők felkészítésében és bevonásában Európa mintaországa Írország. Az ír nemzeti szülői szervezet széleskörű segítséget nyújt a szülőknek és együttműködik az iskolákkal. Programjaikról részletesebb tájékoztatást találhatnak a NPC-p weboldalán: npc.ie.

–          Korábban már jelent meg cikk az OFOE oldalán Joyce Epstein iskolai partnerségi programjáról. Az elmúlt években nemzetközivé vált hálózatoz egyre több európai iskola csatlakozik. Részletes információk a schoolpartnership.org oldalon.

–          A katalán szülői szervezetek nemrégiben indítottak közös programot a szülők bevonásának segítésére, amelyet egy nagyszabású kutatással indítottak el. Erről, a Families with Voice programról itt tájékozódhatnak: familiesambveu.cat

Remélem, az Érjük egymást? konferencia egy hasonló program kiindulópontja is lehet, amely segíti a szülőket gyermekeik érdekében a sikeres iskolai közreműködésben, még akár ebben az ellenséges közegben is.

Salamon Eszter

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s