Ezt mondtuk a Magyar Közoktatás Napja demonstráción (2014. november 22.)

Amikor felkértek arra, hogy tartsak beszédet ezen a demonstráción, elgondolkodtam, mi a legmegfelelőbb téma. November 22-e a Magyar Közoktatás Napja, mondja a meghívó. Emlékezzünk meg arról, hogy volt magyar közoktatás, béke poraira? Vagy boncolgassuk azt, miért vett részt a magyar pedagógus-társadalom szinte egésze a közoktatás felszámolásában és a köznevelésnek nevezett, elavult és betegítő rendszer felépítésében? Vagy elemezzük, miért volt partner ebben a szülők jelentős hányada?

Inkább tekintsünk vissza két nappal és ünnepeljük azt, 25 éve fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt, a világon a legszélesebb körben ratifikált emberi jogi dokumentumot. Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára ünnepi üzenetében hangsúlyozta: „Miközben az Egyezményben foglalt jogok védelméért az államoké a hivatalos felelősség, mindannyiunknak közös felelőssége van abban, hogy támogassuk és megvédjük e jogokat.”

Az ENSZ évfordulós oldaláról származik a következő idézet: „25 évvel ezelőtt a világ ígéretet tett a gyerekeknek, hogy megtesz mindent, ami csak erejéből telik, hogy megvédje és megismertesse jogaikat, hogy éljenek és fejlődjenek, hogy tanuljanak és növekedjenek, hogy meghallják a hangjukat, és hogy kihozhassák magukból a legtöbbet.”

Az Egyezmény betűje és szelleme egyaránt bennünket, szülőket tesz felelőssé azért, hogy gyermekeink biztonságban, egészségben nőjenek fel. A részes államoknak, így Magyarországnak is kötelezettsége, hogy biztosítsák a szülők számára a feltételeket ahhoz, hogy gyermekeiket jólétben és jól-létben nevelhessék. Az államnak és intézményeinek feladata, hogy segítsenek bennünket, segítsenek abban, hogy gyermekeink jogait biztosítsuk a játékhoz való jogtól a tanuláshoz való jogig, a gondolatszabadságtól a demokratikus állampolgárrá válásig.

Sok szülőnek ehhez szüksége van a segítségre. Ennek a segítségnek pedig elsősorban azoktól a pedagógusoktól kellene érkeznie, akikre rábíztuk gyermekeinket. A pedagógustól, akiben megbízunk, akinek a szakmai ismereteit, elkötelezettségét jó esetben a szülő nem kérdőjelezi meg. Így hát a szülő elhiszi, amit a tanár mond. Elhiszi azt is, ha éveken keresztül az az üzenet, nincs semmi baj ezzel a most kiépült rendszerrel. Rendben van – tényleg rendben van? -, hogy megszűnt a tanszabadság, rendben van (?), hogy az elsős nagyjából annyi munkaórát dolgozik, mint a szülő, és rendben van (?), hogy a középiskolások munkaideje a felnőttekének nagyjából másfélszerese. Rendben van (?), hogy a diákok és szülők jogait gyakorlatilag megvonta a törvény. Rendben van (?), hogy a középiskolában egyetemi tananyagot kell bemagolni és rendben van (?), hogy nincs idő és nincs tanterv szerinti szándék a kulcskompetenciák, az életben hasznos készségek fejlesztésére. Rendben van (?), hogy Európában egyedül nálunk nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akik végzettség nélkül hagyják abba örökre a tanulást. Rendben van (?), hogy a szakképzés munkanélkülieket képez, és nem készít fel az élethosszig tartó tanulásra. És rendben van az is (?), hogy az iskolákban rendőrök vannak, akiknek jelenléte az erőszak eszközeit helyezi előtérbe a nevelés eszközei helyett.

Sokszázezren eddig sem hitték persze így. Sok szülő iskolaalapításba fogott, tömegével menekítik a szülők gyermekeiket a magántanulóságba is. Ne higgyünk a kormányzati számoknak, ma már többszázezer 0-18 év közötti magyar gyermek és fiatal tanul más országok iskoláiban. Az elmúlt 3 évben tömegével voltak olyan szülők, akik nem saját boldogulásuk miatt éltek jogukkal, hogy más európai országban éljenek, hanem gyermekeik jogait kívánták megvédeni. A 150 millió európai szülőt képviselő egyesület elnökeként nap, mint nap szembesülök azzal, Európa-szerte szülők és pedagógusok tudják és aggódva figyelik, mi történik Magyarországon, nem értik, mindez hogyan történhet meg. Szakszervezeti demonstráción vagyunk, így érdemes hangsúlyozni azt is, a külföldre menekítés nagyobb veszélyt jelent a pedagógus állások számára, mint az eddigi és a most tervezett átalakítások.

Évek óta várjuk, hogy legalább a pedagógusok egy töredéke, 10-20%-a, mondjuk 20-30 ezer ember vállalja fel, hogy elmagyarázza a szülőknek, mi a baj és közös cselekvésre hívjon bennünket. Ha ma sokan vagyunk itt, az talán egy ilyen felhívás. A mai demonstráció talán egy első lépés. Végre az a pedagógus szakszervezet, amelyik eddig azt mondta, a rendszeren tárgyalásos úton el lehet apróbb változtatásokat érni, és az majd jó lesz, új üzenettel lépett a nyilvánosság elé. A PSZ új üzenete már talán tényleg arról szól, a mostani rendszer nem javítható, sőt egyre nagyobb mértékben sérülnek a gyerekek jogai. Azt remélem, hogy holnap már tanárok valódi tömegei mondják ugyanezt. A szülők hinni fognak önöknek, nektek.

A tudatos szülők és a pedagógusok feladata és felelőssége, hogy közösen lépjenek fel a legelesettebb gyermekekért. Hogy szóljunk azokhoz és azokért, akiknek a szülei például tanulatlanok és munkanélküliek. Hogy kiabáljunk, ezeknek a gyerekeknek is éppolyan joga van a jóléthez és a jól-léthez, az államnak pedig dolga ezt biztosítani például magasabb összegű családtámogatással, választható bölcsödével, óvodával és iskolával, azzal, hogy mindenkinek szükségletei és képességei szerinti oktatást tesz lehetővé.

Ma még nem tudjuk, érdemes volt-e itt és most szót emelni a gyermekek jogaiért. De holnap már tudni fogjuk. Ezt a szombat délutánt érdemes volt a hidegben az utcán tölteni, ha holnap pedagógusok és szülők közösen úgy döntenek, nem tűrnek tovább. Ha majd a tanszabadság és az teljes autonómia visszaállításáig zárva maradnak az iskolák. Ha például tanárok és szülők közösen úgy döntünk, nem veszünk az állam helyett a családi kasszából krétát, padot, uszodajegyet, hiszen az állam dolga a mi adónkból ennek finanszírozása.

Ismételjük meg a 25 évvel ezelőtt a gyerekeknek tett ígéretet itt és most, mi, szülők és tanárok közösen,hogy megteszünk mindent, ami csak erőnkből telik, hogy megvédjük és megismertessük jogaikat, hogy éljenek és fejlődjenek, hogy tanuljanak és növekedjenek, hogy meghallják a hangjukat, és hogy kihozhassák magukból a legtöbbet.

Salamon Eszter

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s