Nagyi és a töritanárok Erfurtban

Az EUROCLIO, a Történelemtanárok Európai Egyesülete 20., jubileumi éves konferenciájának témája a közelmúlt történelme volt. A Reflecting Remembrance című, egyhetes eseménysorozat középpontjában olyan, hazánkban is érzékeny témák voltak, mint a második világháború, a holokauszt vagy a két világrend II. világháború utáni szembenállása. (Az EUROCLIO-konferencia ismertetése Beró László Erfurtban jártunk című írásában olvasható.)

euroclio20

A tematikához illeszkedően a Történelemtanárok Egylete és az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME) egy műhelybeszélgetés keretében közösen mutatta be a Nagymamám élete része az európai történelemnek című projektjét, amelyet Nagyi projektként szoktunk emlegetni.

A Századunk Alapítvánnyal közösen elindítani tervezett projekt kiindulópontjaként arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a XIX. század óta Európát, de különösen középső és keleti részét számos etnikai feszültség terheli. A mai diákok nagyszülei a XX. században jelentős világtörténelmi események, kataklizmák túlélői voltak, testközelből láttak háborúkat, forradalmakat, gyökeres társadalmi változásokat.

Attól függően, hogy ezekben az eseményekben ki melyik oldalon állt, milyen élethelyzetben élte meg a történteket, egészen másként láthatják az egyes emberek a XX. század történelmét, mint akár a szomszédaik. Azonos történelmi eseményekről az illető társadalmi helyzetétől, nemzetiségétől, vallásától, származásától függően más-más beszámolókat kaphatunk a túlélőktől, ám minden esetben szubjektív igazságokat hallunk.

A téma illusztrálására a résztvevőknek egy világháborús dögcédula fotóját mutattuk meg. A tárgy rendeltetésének felismerése még a rutinos, történelem szakos kollégák számára sem volt könnyű. A tárgyhoz kapcsolódóan megemlékeztünk arról, hogy a műhelybeszélgetés résztvevőinek szülei, nagyszülei milyen különböző élethelyzetekben kerülhettek kapcsolatba hasonló tárgyakkal.

Az ilyen apróságok megismertetésével és megértésével válik érthetővé diákjaink, gyermekeink számára is, hogy a magántörténelem, egy ember, egy család története, a mikrotörténelem ugyanakkor a közös lokális, nemzeti, európai (és globális) történelem része is. A hely- és családtörténet az identitás fundamentuma. Ez az egészséges regionális és nemzeti tudat, de a közös Európa egyik alapja is, amely egyben lehetőséget ad a kulturális sokszínűség megélésére is a közvetlen környezetben.

Ennek illusztrálására két képet mutattunk be a résztvevőknek. Egy hagyományos, régimódi, karácsonyi szobabelső képét és a Duna-parti holokausztemlékmű, a Cipők képét. A két fotót egy személyes történet kapcsolja össze, egy olyan, asszimilálódott zsidó története, akit kisgyermekként karácsonyeste, ünneplés közben hurcoltak el a nyilasok a Duna partjára, ahol neki sikerült előbb a jeges vízbe ugrania, így nem lőtték le. Azóta számára a karácsonyfa az életveszéllyel kapcsolódik össze, többé nem engedett be karácsonyi dekorációt a lakásukba.

Az ilyen történetek, különösen, ha ennyire erős vizuális hatásokkal együtt jelennek meg, véleményünk szerint hozzásegíthetnek a különböző nézőpontok megértéséhez, elfogadásához. A projekt kezdeményezői szerint a mai gyerekek úgy tudják leginkább elfogadni, megérteni mindezt, ha azt használhatják hozzá, ami a legotthonosabb számukra, azaz a modern technikát, a multimédia eszközeit. Mindezt pedig úgy, hogy saját családtagjaikat, közvetlen szomszédaikat kérdezik meg, az ő magántörténelmüket dolgozzák fel.

folytatás itt: http://www.tte.hu/tte/morzsak/7688-nagyi-erfurtban-jart

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s