Etikai kódex nem lehet ellentétes jogszabályokkal, avagy kit érdekel, hogy milyen ruhát visel a pedagógus

Az ESzME elnökségének nyílt levele a Nemzeti Pedagógus Kar nyilvánosságra hozott Etikai Kódex tervezetéről

Az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (ESZME) egyetért mindazokkal, akik a pedagógusok számára központi etikai kódex előírását feleslegesnek, annak betartatását legalábbis aggályosnak tartják. Etikai kódex helyett a Nemzeti Pedagógus Kar és valamennyi magyarországi pedagógus érdeke az lenne, hogy követeljék azt a teljeskörű intézményi autonómiát, ami lehetővé teszi a szülők, diákok, pedagógusok számára, hogy az intézményben tanuló diákok számára legjobb körülmények között, program alapján és szakemberekkel történjék a nevelés-oktatás, amelynek része a helyi közösség értékrendje, viselkedési normái, stb. szerinti pedagógusok kiválasztása is.

Amennyiben ilyen etikai kódex elfogadásáról mégis döntene a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK), az ESzME kéri az NPK felelős vezetőit és a döntéshozókat, hogy a jelenleg rendelkezésre álló tervezetet vizsgálják felül annak érdekében, hogy az ne legyen ellentétes hazánkban hatályos jogszabályokkal, elsősorban az 1991. évi LXIV. törvényben kihirdetett ENSz Gyermekjogi Egyezménnyel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával.

Szülői szervezetként nem tisztünk vélemény nyilvánítani a tervezet valamennyi passzusáról, ám a szülőket és a szülők kizárólagos felelősségére bízott gyermekeket közvetlenül érintő területekről igen. Ezúton egyeztetést is kezdeményezünk Horváth Péterrel, az NPK elnökével az NPK etikai kódexe vonatkozásában. Mivel az NPK etikai kódexe esetleges jogkövetkezményekkel is járhat a gyermekeinket tanító pedagógusokkal szemben, partnerek vagyunk minden jogi és nem jogi folyamatban, amely megakadályozza a hazai jogrendnek nem megfelelő szabályok elfogadását illetve a későbbiekben azok felülvizsgálatát.

Mivel a hatályos ’köznevelési’ törvény kötelezővé teszi etikai kódex megalkotását, az ESZME elnöksége az alábbi szövegszerű javaslatot teszi a kódex teljes szövegére:

„A magyarországi oktatási intézmények valamelyikében dolgozó pedagógus munkáját lelkiismerete és legjobb tudása szerint végzi, a Magyarországon hatályos törvényi keretek között, tiszteletben tartva elsősorban diákjai, azok szülei, pedagógus és nem pedagógus kollégái, a közösség és tágabban minden ember jogait.”

Kérjük a jelenleg elérhető ’végleges tervezetről’ véleményt nyilvánító és a későbbiekben döntést hozó pedagógusokat az alábbiak figyelembe vételére (a tervezet szerint és nem  fontossági sorrendben):

  • Magyarországon, az Európai Unió egyik tagországában a nemzeti érdek legalább azonos súlyú az európai és egyetemes emberi érdekekkel, a nemzeti érdek előtérbe helyezése ugyanakkor sérti a gyermek mindenek felett álló érdekét is;
  • a felelősség vonatkozásában a pedagógusnak tudomással kell bírnia arról, hogy munkája során a szülő bizalma alapján osztozik a szülővel a gyermek nevelésének felelősségében;
  • a szakszerűség vonatkozásában fontos szempont, hogy a pedagógus az általa éppen tanított gyermekek szükségletei és igényei szerint tanítson, ismerje a legmodernebb nemzetközi, elsősorban európai trendeket, legyen szakmailag autonóm, továbbá szakmai meggyőződése szerint alakítsa munkáját és keresse a jogorvoslati és egyéb lehetőségeket, ha a vonatkozó jogszabályi keret ezt akadályozza (szülői szemszögből elsősorban a szülők bevonásával, egyesülési és gyülekezési joga gyakorlásával, a szólásszabadság adta keretek között);
  • a pedagógus nem feltétlenül jogvédő, a szakmai érdekvédelem a pedagógus szakmai szervezetek, a munkavállalói érdekvédelem pedig elsődlegesen a szakszervezetek feladata minden civilizált országban, a pedagógusnak, mint minden felnőttnek azonban felelőssége a gyermek jogainak védelme;
  • a pedagógus nem szolgál, nem a köznevelést szolgálja, hanem a szülőkkel közösen a rábízott gyermekek oktatásáért-neveléséért vállal felelősséget;
  • a pedagógus munkája során a tervezetben felsoroltakon kívül kapcsolatot ápol a rábízott gyermekek családtagjaival valamint az iskola környezetének közösségével is;
  • a pedagógus és a diák kapcsolata nem mester-tanítvány kapcsolat, ez ugyanis olyan tiszteletet feltételez, amelyet a pedagógusnak, ha egyáltalán szükség van erre, ki kell minden egyes esetben érdemelnie, a pedagógus-diák kapcsolat viszont minden esetben kölcsönös tiszteleten alapuló emberi kapcsolat kell legyen;
  • a pedagógus ember, tehát nem várható el tőle, hogy pozitív érzelmei legyenek mindenkivel szemben, legfeljebb az, hogy munkája során előítéletektől mentesen, érzelmeit legyőzve járjon el;
  • a pedagógus ember, tehát nem várható el tőle, hogy jelentős magánéleti problémáit a kapuban hagyja, az viszont igen, hogy azok kezelésére, tanítványaival való közlésére a gyerekek életkorának, fejlettségének megfelelő technikát dolgozzon ki vagy jelentse be, átmenetileg nem tud eleget tenni munkahelyi kötelezettségeinek (ehhez természetesen olyan jogszabályi környezet szükséges, amely lehetővé teszi, hogy a súlyos problémákkal küzdő pedagógus saját kérésére betegállományba vagy más munkakörbe kerüljön)
  • a rokonok, családtagok tanításával kapcsolatos döntéseket a helyi közösségre, a diákok, szülők és pedagógusok együttesére kell bízni;
  • ahhoz, hogy a pedagógus minden diákjával ’kellőképpen törődjön’, át kellene alakítani a rendszert, nincs olyan ember ugyanis, aki többszáz másik emberrel tud egyformán törődni;
  • a pedagógus és a szülő kapcsolata valóban partneri viszony, amely azon alapul, hogy a szülő felkéri a pedagógust a gyermeke nevelésével kapcsolatos kizárólagos felelőssége teljesítéséből adódó egyes feladatok megosztására, elvégzésére;
  • a partneri viszony alapja, hogy a felelősség kizárólag a szülőt terheli, gyermekét, gyermeke korábbi nevelésének-oktatásának sajátosságait leginkább a szülő ismeri, míg a pedagógus szakismeretét hozza a partneri kapcsolatba;
  • a pedagógus nem információközlő, viszont a partnerség alapján legyen kész a kétoldalú kommunikációra, a tapasztalatcserére, amelynek alapja a pedagógus részéről a szaktudás és a gyermekről szerzett tapasztalat, ismeret;
  • a szülő és a pedagógus között a gyermekről szóló bármilyen interakciónak (beleértve a hagyományos formákat, pl. szülői értekezlet, fogadó óra) lehetőség szerint minden esetben legyen részese a gyermek, mint kompetens partner is, a gyermek részvételét mind a szülőnek, mind a pedagógusnak hangsúlyozottan igényelnie kell;
  • a pedagógus és a szülő között a gyermekkel kapcsolatos bármilyen párbeszéd alapja a gyermek és jogai iránti tisztelet;
  • a pedagógusnak segítenie kell a szülőket és a gyermekeket egyaránt abban, hogy a gyermek életkorától függetlenül érdemben részt tudjon venni a vele kapcsolatos beszélgetésekben, 18 éves korától saját ügyeiben egyedül és kompetensen tudjon eljárni, a pedagógusnak tudomásul kell vennie, hogy 18. életévüket betöltött tanítványaival kapcsolatosan harmadik féllel, akár a szülőkkel is, csak a felnőtt tanítvány tudtával és beleegyezésével folytathat párbeszédet.

Budapest, 2015. augusztus 7.

Bóka László, Godáné Marsal Éva, Salamon Eszter

az ESzME elnöksége

kapcsolat:

europaiszulok@gmail.com

europaiszulok.wordpress.com

facebook.com/EuropaiSzulok

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s