Mi, szülők még mindig itt vagyunk…

 

…és szomorúak vagyunk. Mostanában tele van a sajtó a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele által elindított, bizakodásra okot adó mozgolódásokról szóló tudósításokkal. Az nem lepett meg senkit, hogy a minisztérium nem kíván tudomást venni arról, hogy számos iskola legfeljebb néhány tucatnyi tanárához ugyanazon iskolában szülők és diákok százai csatlakoztak. Szomorúságunk oka, hogy erről a tanárok is megfeledkezni látszanak. A most nyilvánosságra került második nyílt levél azt és csak azt kéri, a címzett politikusok támogassák a pedagógustársadalmat a bajok orvoslására tett erőfeszítéseiben. Reméljük, nem azért, mert a szülőket és diákokat a tiltakozó pedagógusok nem tartják kompetens partnereknek – ez ugyanis a szülők minimumkövetelése.

Egyelőre nem sikerült megtalálni a hangsúlyokat sem. Mik azok a reális és felelős követelések szülői szemmel, amelyeket azonnal teljesíteni kérhetnek a pedagógusok, szülők és diákok?

1. A minősítés felfüggesztése és a pedagógusok adminisztratív terheinek csökkentése (a kormány egyetlen szándékolt engedménye) mellett legalább ilyen fontos lenne, hogy az érettségi szabályozását azonnal módosítsák, az új NAT-os évfolyamokon tanuló diákok aszerint érettségizhessenek, amire évek óta készülnek.
2. Az állami fenntartással kapcsolatos vitát le kell folytatni, ám kapkodásmentesen a rendszer nem alakítható át azonnal. Állami fenntartás mellett azonban azonnal megvalósítható követelés az iskolai autonómia (és nem csak az önálló gazdálkodás) visszaállítása, a szülők, diákok, tanárok közösségienek egyetértési jogával megtámogatva.. Ráadásul a központosítás és az állami fenntartás közötti egyenlőségjel tévedés, több országban is működik tisztán állami fenntartású, sőt a mostanihoz hasonló vegyes, az állam és az önkormányzat közötti tehermegosztásra épülő rendszer is teljes iskolai autonómia mellett.
3. A NAT átalakításához szükséges szakmai vita lefolytatása szintén időigényes feladat. Minden iskolában van még a korábbi helyi tantervek szerint tanuló évfolyam, a mostani 4., 8. és 12. évfolyamok. Teljesen reális követelés, hogy 2016 szeptemberétől minden iskola legalább felmenő rendszerben egyelőre térjen vissza korábbi helyi tantervéhez, de vizsgálja meg azt is, az új, központi tantervek szerint tanuló évfolyamok esetében hogyan valósítható meg ez a visszatérés a gyerekek betegítően nagy terheinek azonnali csökkentésére, a tanárok óraszámának csökkentésére, ha azzal a szülők és diákok is egyetértenek az adott intézményben. (Ez főként annak fényében reális, hogy mára kiderült, az új tanterv nem is követhető, bizonyos tantárgyakból közvéleménykutatásunk szerint a 11. évfolyamok például még nagyjából országosan nem jutottak a tizedikes tananyag végére.)
4. Végül reális követelés a költségvetési törvény azonnali módosítása, az oktatásra fordított összeg olyan szintre emelése, amely annyival haladja meg a 2010-es arányokat, amennyivel több terhet ró a költségvetésre, az autonóm módon gazdálkodó iskolára a megemelt pedagógusbérek kifizetése.
5. Azonnal megvalósítható még, szintén a teljes autonómia jegyében, a heti öt testnevelésórára vonatkozó szabályozás felfüggesztése a szükséges infrastruktúra megteremtéséig, de a menzarendelet visszavonása is.
6. A 18 éves korig tartó tankötelezettség visszaállítása akkor hasznos, ha a fiatalok értelmes, hasznosítható oktatást kapnak. Ennek kidolgozásáig is szükséges azonban olyan biztosíték, ami kötelezővé teszi az állam számára ingyenes oktatás biztosítását 18 éves korig. Ez azt kell jelentse, hogy 16 és 18 év közötti fiatalok az iskola kezdeményezésére ne kerülhessenek ki az oktatásból.

Hamarosan itt a tankönyvrendelés ideje is. A közhiedelemmel ellentétben van tankönyvválaszték, a szülőkkel együttműködő iskolák eddig is szabadon válogattak a nem állami kiadók választékából, csak nem a KELLO-tól rendeltek. Talán az egyik legsürgetőbb tanári követelés lefordítható úgy, hogy a jóváhagyott tankönyvek teljes választékát kínálja a KELLO, ez egy állami cégnél nem lehet probléma. A biztonságos tankönyvellátás érdekében persze a kiadóknak heteken belül tudnia kell azt is, a régi vagy az új tankönyvcsaládok nyomtatását rendeljék meg, a helyi tantervekhez való visszatérés, lévén a tankönyvek nyomtatásra készek, nem lehet probléma.

Már napok óta készülünk arra, hogy ismét felhívjuk mindenki figyelmét arra, 2014 márciusában, másfél éves munka után, elkészült egy benyújtható teljes közoktatási törvény, amely teljes iskolai autonómiára, tanszabadságra és az iskola szereplőinek, tanároknak, diákoknak, szülőknek, egyenrangú részvételére épül. Ha valaki le kíván ülni egyeztetni a miniszterrel, esetleg részt kíván venni a beharangozott Köznevelési Kerekasztal munkájában (bár előtte talán érdemes megkérdezni L. Ritók Nórát az Antiszegregációs Kerekasztalról), ezt tekinthetné tárgyalási alapnak. Tervezet egyes pontjairól már lehet vitatkozni, az előkészítésben résztvevő szakmai szervezetek sem feltétlenül értenek minden szabályozási javaslattal egyet, ám az, hogy gyakorlatilag minden érdemi szakmai szervezet, szakszervezet szakemberei a nevüket adták hozzá, azt jelenti, az abban leírtakat a tanárok és szülők tárgyalási alapnak tekintik. A tervezet legnagyobb hiányossága, hogy nem sikerült a munkába diákokat bevonni, így az ő érdekeik képviselete nagyrészt ránk, szülőkre maradt, ahogy ezt az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye ezt feladatunkká is teszi.

A diákok tömegeinek képviselői, az Országos Diákparlament még 2014-ben számos okos követelést fogalmazott meg. Nem túl hosszas keresgélés után épp a most aktívan tiltakozó Teleki Blanka Gimnázium honlapján találtuk meg a 42 pontos dokumentumot. A diákok beszéltek, senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a diákok többsége nevében, hiszen a magát független diákparlamentnek nevező civil csoport munkája ellenére az iskolák többségében képviseltették magukat a fórumon. A minisztérium azóta sem hívta össze a Diákparlamentet, nyilván megijedt attól, a diákoknak van megalapozott véleménye. Szeretnénk azonban, ha szülők és pedagógusok egyaránt figyelmesen meghallgatnák, mit követelnek már 2 éve és segítenénk őket hangjuk hallatásában. És akár azonnali követeléseink közé felvehetnénk még a minden iskola képviselői számára részvételt biztosító, állami forrásból szervezett helyi és országos Diákparlament és Szülői Parlament, de méginkább egy, közös diákokból, szülőkből, iskolaigazgatókból és pedagógusokból álló reprezentatív országos fórum összehívását még ebben a tanévben.

Az ESZME elnöksége nevében Bóka László elnök és Salamon Eszter elnökségi tag

A kép forrása, nem véletlenül: http://www.schoolleadership.eu