Szülők és Iskolák Európai Napja #ParentsandSchools

Ma van a Szülők és Iskolák Európai Napja, ami minden évben október második keddje. Európa ilyenkor a szülők szerepére hívja fel a figyelmet gyerekeik nevelésében és oktatásában, és azt ünnepli, hogy a szülők mennyire fontos szerepet játszanak minden európainak mondható iskola életében. Az Európai Szülők Egyesülete (EPA) idén arra bíztat mindenkit, készítsen egy 1-2 perces videót egy tanárral vagy iskolaigazgatóval, aki elmondja, miért fontosak számára a szülők az iskolában, és tegye azt nyilvánossá a YouTube-on és a közösségi médiában a #ParentsandSchools hashtag kíséretében. Természetesen, ha nem sikerül videót készíteni, örömmel lát az EPA írásos üzeneteket is a Twitteren és Facebookon, bármilyen európai nyelven.

Ez a nap talán jó apropó arra, hogy megnézzük, mi is ma a szülők szerepe egy magyar iskolában, és azt is, honnan jutottunk ide. Az elmúlt évtizedekben a szülők egyik legfontosabb szerepe a magyar iskolában – természetesen nem hivatalosan – az volt, hogy saját zsebükből biztosítsák gyerekeink számára az élhető körülményeket. Szinte nem volt olyan iskola a rendszerváltás óta, bármennyire is iskolabarát volt az iskolát fenntartó önkormányzat, ahol a szülőknek ne kellett volna a vécépapírról, a szappanról és a fénymásolópapírról gondoskodniuk. A kormányzattól kapott pénz, hiába tett hozzá nagy összegeket az önkormányzat, soha nem volt elég, tudta mindenki, hogy hiába a jogszabályi kötelezettség, az aktuális kormányok soha nem biztosították a szükséges forrást az iskolák működésére. Voltak időszakok, amikor még tanári, jelesül nyelvtanári béreket is csak a szülők befizetéseiből lehetett finanszírozni.

A helyzet a 2012-es államosítás után drasztikusan romlott. Miközben a tanárok lassan, de növekvő bérére nagyjából volt és van forrás, az iskola működtetéséhez szükséges egyéb kiadásokra szinte egyáltalán nem jut. Sok helyen a szülők már nem csak a pedagógiai programban szereplő – így jogszabály szerint kötelezően ingyenes – erdei iskola költségeit finanszírozzák, hanem a mindennapos testnevelés legalább részben emberi körülmények között való megvalósításához szükséges termek bérleti díjától az – amúgy minimálbérért természeti csodaként még dolgozó – iskolai rendszergazda internethozzáféréséig korábban elképzelhetetlen dolgokat is.

A helyzet a jelenleg hatályos, ún. köznevelési törvény életbe lépésével nem csak a finanszírozás területén romlott. A szülők egyéni és kollektív jogait egyaránt drámai mértékben megnyirbálta az új jogi szabályozás.

Az egyéni jogok területén, egyértelműen ellentétesen az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével, alapvető szülői döntési jogokat vont el, az iskolában tartózkodásról szóló döntésektől a gyerek élelmezéséig számos dolgot lehetetlenné tett, illetve szülői döntés helyett igazgatói döntéssé vagy jogszabályban megregulázottá tett. Az iskolák gyakran házirendjeikkel még rá is licitálnak a jogsértésre, például azzal, hogy a gyerekeket nem engedik ki az iskola épületéből, hiába szeretné azt diák és szülő akár közösen. Az EPA magyar tagjaként az ESZME évek óta kész arra, hogy egyéni jogsérelmeket segítsen eljutni a strasbourgi bírósághoz, ám a felelős szülők nem teszik ki gyerekeiket az ebből adódó zaklatásnak, inkább odébbállnak egy iskolával vagy egy országgal.

A kollektív jogok területe is hasonló. Miközben a magyar iskolák nagy része egyre nagyobb mértékben kénytelen támaszkodni a szülők anyagi erejére, a jogszabály minden korábbi egyetértési jogot, azaz vétójogot megvont az iskolai szülői szervezetektől, puszta vélemény-nyilvánító szerepbe sorolva őket. A diákok jogait hasonlóan megnyirbálta a jogalkotó, így a gyerekek számára is lehetetlen formálisan a valódi részvétel az iskolai, az ő életüket meghatározó döntsekbe.

Számos iskola, számos iskolavezető van, aki tudja, elismeri a szülők szerepét (ahogy azt is tudja, a diákok bevonása állampolgári tanulásuk elengedhetetlen része), és még a leginkább jogfosztott időszakban is igyekezett valóban hallgatni a szülők szavára. Ettől a tanévtől az igazgatók visszakaptak néhány korábban elvont jogot, így kezükben a lehetőség, hogy szülői szervezetek és intézményi tanácsok / iskolaszékek keretei között mindenki számára tegyék láthatóvá, miért is fontos számukra a szülőkkel való együttműködés. A tanárokat soha nem korlátozta semmi abban, hogy tanítási szabadságukkal úgy éljenek, hogy a szülőket partnerként bevonják az oktatásba, vagy legalább megvitassák velük a használni tervezett oktatási módszereket, taneszközválasztást, stb. Itt az idő, hogy ez megtörténjen. Az európai szülői szervezetek évtizedek óta részt vesznek a tanárok és igazgatók képzésében. Itt az ideje, hogy erre Magyarországon is lehetőség legyen. Az alapot az ESZME létrejötte 2011-ben és csatlakozása az EPA-hoz megteremtette.

A Szülők és Iskolák Európai Napja jó apropó lehet a tanárok számára, hogy végiggondolják az idei év kérdését: Miért fontosak az Ön számára a szülők iskolája életében? Ha pedig megvan a válasz, ne felejtsék el munkájuk során az év további részében.

Néhány választ, gondolatébresztőként, iskolaigazgatóktól, tanároktól, európai tanári szervezetek vezetőitől, sőt európai politikusoktól is megnézhetnek az EPA YouTube csatornáján illetve a #ParentsandSchools hashtagre rákeresve.

Az idei felhívás itt olvasható: http://europeanparents.blogspot.be/2016/09/why-are-parents-important-ask-your.html

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s