Szülői és diákrészvétel az iskolában gyermekjogi perspektívából

Az alább olvasható írást európai anyaszervezetünk, az EPA készítette egy iskolaigazgatóknak és igazgatóhelyetteseknek szóló képzésük segédanyagaként. Bár jelenleg a hazai oktatási jogi szabályozás fényévekre van az ebben bemutatott, az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint legális helyzettől, talán nem haszontalan a Gyermeki Jogok Világnapja, november 20. előtt felidézni, miért is kellene nekünk itthon, az ESZME és az Iskolahasználói Együttműködés keretei között küzdenünk, remélve, hogy találunk fogékony tanárokat, igazgatókat vagy akár jogkövető gondolkodású törvényhozókat.

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét (a továbbiakban Egyezmény) az EU valamennyi tagállama ratifikálta. Az Egyezmény világosan szabályozza, hogy mik a szülők jogai, kötelezettségei és mi a felelősségük gyermekeik nevelésével és oktatásával kapcsolatosan, továbbá a gyerekrészvétel jogi alapjait is ez biztosítja. A ’gyermek mindenek felett álló érdeke’ az a vezérelv, ami minden gyerekekkel kapcsolatos tevékenység szabályozását, szervezését és megvalósítását meg kell határozza a gyermekfelügyelettől és közoktatástól a szülők és a tanárok felkészítéséig.

A következőkben nem indokokat vagy kutatási eredményeket sorolunk fel a szülői részvétel és gyerekrészvétel támogatására, hanem tisztán gyerekjogi referenciákat használunk. Közismert, hogy minden kutatási eredmény szerint a gyerekek tanulmányi eredményeire, de a tanuláshoz való hozzáállására is a szülőknek van a legnagyobb hatása. Azt is tudományosan bizonyított, hogy szinte kizárólag úgy lehet fogékony, az élethosszig tartó tanulás mellett elkötelezett embereket nevelni gyermekeinkből ha a tanulás belső késztetésből zajló tevékenységként élik meg, nem külső kényszerként. A kutatás egyértelműen bizonyítja, az Egyezmény megszövegezői jó úton jártak, amikor a szülők kezébe adták a gyerekeik neveléséért a teljes felelősséget, ahogy azzal is, hogy a gyerekeket olyan jogalanyokká tették, akik különleges segítséget igényelnek jogaik biztosításához, de maguk is képesek részt venni a jogérvényesítésben.

Az Egyezmény státusza a nemzeti jogrendben

Mint minden nemzetközi egyezménynek, az Egyezménynek is olyan a jogi státusza, hogy a nemzeti jogalkotásnak ahhoz kell igazodnia, ha pedig egy nemzeti szintű jogszabály azzal ellentétes, a nemzetközi egyezményben foglalt szabályozás az érvényes. Ez adja egyébként a jogi alapját az Európai Emberi Jogi Bíróság tevékenységének, amelynek joga van egy nemzeti jogszabályt vagy jogi szabályozást semmisnek mondani, ha az nemzetközi emberi jogi egyezménybe ütközik. Az iskolai integráció és inklúzió vonatkozásában hasonlóan fontos jogszabály a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény.

A szülői részvétel jogalapja

Az Egyezmény egyértelműen a szülők – vagy szülők hiányában a gyám – teljeskörű felelősségét ismeri el gyermekeik felneveléséért. Ennek megfelelően addig, amíg bíróság nem korlátozza a szülők felügyeleti jogát, minden ezzel kapcsolatos jog és kötelezettség, beleértve a gyereke nevelését és oktatását, a szülőt és csak a szülőt illeti meg illetve terheli. A különböző intézmények, így az iskolák is, csak segítik ezt. A szülők részére a segítség biztosítása ugyanakkor az állam kötelezettsége, részben, de nem kizárólag intézményrendszer és anyagi támogatás formájában.

Ennek számos következménye van, az alábbiakban csak néhányat sorolunk fel a teljesség igénye nélkül:

  • Függetlenül az aktuális nemzeti jogi szabályozástól a szülők kizárólagos döntése, hogy mikor küldik gyermekeiket iskolába, ha egyáltalán járatják őket
  • A szülők kötelessége és felelőssége nem ér véget az iskola kiválasztásánál és nem az iskola kapujáig tart
  • A szülőnek joga megismerni az iskolai élet minden aspektusát, és úgy döntni, hogy nem kívánják igénybe venni, amit az iskola kínál, vagy – ideális esetben – rendelkezésre kell állnia egy olyan intézményi keretrendszernek, amely lehetővé teszi, hogy a szülők elvárásainak nem megfelelő elemeken változtatni lehessen, a tantervtől a tanárok kiválasztásán át az iskolaév illetve a tanítási nap beosztásáig
  • Szükségszerű a megfelelő kommunikációs csatornák illetve képviseleti fórumok létrehozása a szülők részére, amely lehetővé teszi a döntéshozatalban való teljesjogú részvételt osztályszinttől iskolai szintig
  • Hasznos, ha van egy alulról szerveződő országos szülői képviseletet, amely biztosítja, hogy a szülők hangját jogalkotói szinten is hallatni lehessen, és amely egyben a gyermeki jogok őre is
  • Feltétlenül szükség van a szülők felkészítésére és képzésére ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítéséhez
  • Az iskolák és pedagógiai szakemberek – kéz a kézben más, a családokkal a gyermek születésétől együttműködő szakemberekkel (pl, védőnő, szociális munkás) – fontos szerepet kell játszanak ebben a felkészítő és képzési folyamatban
  • A szakembereknek el kell ismerniük a szülők nevelői primátusát, egyenrangú partnerként kell kezelniük őket részben eltérő szerepeik elismerése mellett

Az Egyezmény vonatkozó cikkei a következők:

  1. cikk

Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülőknek vagy, adott esetben a helyi szokás szerint, a nagycsaládnak vagy a közösségnek, a gyámoknak vagy más, a gyermekért törvényesen felelős személyeknek azt a felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermeknek az Egyezményben elismert jogai gyakorlásához, képességei fejlettségének megfelelően, iránymutatást és tanácsokat adjanak.

  1. cikk
  2. Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az elismertetését, amely szerint a szülőknek közös a felelősségük a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért. A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire hárul. Ezeket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie.
  3. Az Egyezményben említett jogok biztosítása és előmozdítása érdekében a részes államok megfelelő segítséget nyújtanak a szülőknek és a gyermek törvényes képviselőinek a gyermek nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodnak gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról.
  4. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy a dolgozó szülők gyermekei számára biztosítsák olyan szolgáltatások és gyermekőrző intézmények igénybevételének jogát, amelyekre jogosultak.

 

 

 

A gyerekrészvétel jogi alapja

Az Egyezmény alapján minden iskolás gyereket be kell vonni az iskolai élet minden területén. Az Egyezmény kötelezi a szülőket és pedagógiai szakembereket, ahogy a döntéshozókat is, hogy a gyerekek véleményét vegyék figyelembe minden olyan döntés esetén, ami a gyerekeket érinti. Ennek megfelelően az iskolának, de az államnak is biztosítania kell a reprezentatív fórumokat, de egyéb kommunikációs csatornákat is, amely lehetővé teszi, hogy a gyerekek hallassák a hagjukat. Az Egyezmény szerint a gyerekek joga, hogy véleményüket valóban figyelembe vegyék minden őket érintő adminisztratív eljárás során is – és van-e olyan iskolai eljárás, ami nem érinti a gyereket?

Gyerekjogi szempontból kívánatos, hogy az iskola életkortól függetlenül minden gyereknek olyan lehetőségeket biztosítson, amely lehetővé teszi a diákok beleszólását minden fontos területen, így például a tanárok kiválasztásánál, a tanterv kialakításánál, az iskolai élet megszervezésében vagy a tanórán kívüli kínálat alakításában. Mivel a különböző korú gyerekek különböző fejlődési szinten állnak, a felnőttek, de különösen a szülők és tanárok felelőssége, hogy olyan, az életkori sajátosságokat figyelembe vevő struktúrákat alakítsanak ki, amely ezt lehetővé teszi, megfelelő, semmiképp sem befolyásoló facilitálással.

A felnőtteknek a jogok őreiként kell eljárniuk. Portugáliában például minden iskolában létre kell hozni a gyermekjogi bizottságot, szülői többséggel, ami jó gyakorlatnak bizonyult.

A gyerekek részvétele szükségszerű az iskolai élet legkülönbözőbb elemeivel kapcsolatos döntések meghozatalában, biztosítva azt is, hogy a legfontosabb gyermeki jogokat az iskola tekintetbe veszi és védi. A következő jogok biztosítása számos európai ország iskolái számára jelentenek kihívást:

  • Mindenféle diszkrimináció teljes tilalma, különösen a gyerek vagy szülei származása, bőrszíne, neme, anyanyelve, vallása, politikai vagy egyéb nézetei, nemzetisége vagy társadalmi helyzete, anyagi helyzete, fogyatékossága, születési vagy egyéb státusza miatt.
  • A szülő és a gyerek akaratuk ellenére történő elválasztásának tilalma, így tilalmas például a szülők fizikai kizárása az iskolából vagy a gyerek bezárása is (ugyanez jelentős kihívást jelent az egészségügyi szolgáltatóknak is, akik a gyermeki jogokat figyelembe vevő ellátás szabályait az EACH Kartában szabályozták, amely az iskola számára is jó minta lehet)
  • Kötelező a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadság biztosítása az egyházi iskolákban is, így a kötelező imák vagy vallási eseményeken való kötelező részvétel, csakúgy mint a hitbéli elemeket (nem csak ismeretanyagot) tartalmazó vallástan oktatás is ellentétesek az Egyezménnyel
  • A gyerekeknek joga van az egyesüléshez és békés gyülekezéshez, amelyhez az intézménynek biztosítania kell az igényelt időt és helyet
  • A gyerekek magánélethez és magánlevelezéshez való joga nem korlátozható, így erőszakszervezeteken kívül senkinek nincs joga a táskájuk átkutatására vagy olyan levelek elolvasására, amit a gyerekek egymásnak írtak, még ha az az órán történik is
  • Meg kell óvni a gyerekeket a lelki vagy fizikai bántalmazástól és abúzustól függetlenül attól, hogy az elkövető szülő, tanár, más szakember vagy a gyerek társai, amelyben benne foglaltatik a testi fenyítés teljes tilalma is
  • A szellemi vagy testi fogyatékossággal élő gyerekek joga, hogy teljes és a nekik legmegfelelőbb életet élhessék, olyan körülmények között, amely biztosítja a méltóságukat, fejleszti az önállóságot és a gyerek közösségi részvételét támogatja. Jelenleg Európában ezt az inkluzív oktatás megvalósítása biztosítja, ahol az Egyezménynek megfelelően egyedi segítséget is kellene biztosítani, amelynek azonban gyakran hiányzik a költségvetési háttere
  • A gyereknek joga van az egészségügyi ellátáshoz és a megelőzési tevékenységekhez, beleértve ebbe az oktatási rendszerben nyújtott segítséget és a család segítését is
  • A nevelés-oktatás célja a gyerek személyiségének, tehetségének, szellemi és fizikai képességeinek fejlesztése annak érdekében, hogy elérhesse teljes személyes potenciálját, így magától értetődően egyénre szabott tevékenység (kellene legyen)
  • A gyereknek joga van a játékhoz
  • Szintén alapvető jog fűződik a szabadidős tevékenységekhez anyagi helyzettől függetlenül
  • A gyereknek joga van a pihenéshez és ahhoz, hogy lényegesen kevesebb órát ’dolgozzon’ – beleértve az iskolában töltött időt és a házi feladattal töltött időt -, mint a felnőttek az adott országban
  • A gyereknek joga van az anyanyelvéhez, az anyanyelvi oktatáshoz és anyakultúrájához
  • Tilos megfosztani egy gyereket a személyes szabadságától vagy elzárással büntetni, így nem lehet korlátozni az iskolába vagy iskolából való szabad mozgásukat sem

Az Egyezmény gyerekrészvételre vonatkozó cikkei:

  1. cikk
  2. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.
  3. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.
  4. cikk
  5. A gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára. Ez a jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát, nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának megfelelő formában.
  6. Ennek a jognak a gyakorlása csak a törvényben kifejezetten megállapított korlátozásoknak vethető alá, amelyek
  7. a) mások jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg
  8. b) az állam biztonsága, a közrend, a közegészségügy, vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.

Forrás: European Policy Network on School Leadership

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s