Reménykeltő kormányzati intézkedés sok kérdőjellel

A szülők álláspontja szerint fontos lépés lehet az inkluzív és mindenki számára személyes potenciálja elérését lehetővé tevő általános oktatás megvalósulása felé a most elfogadott törvénymódosítás, amely a felmentés lehetőségét megszűntetve, a szükségszerűen bizonyos mértékű kizárást jelentő felmentés helyett a fejlesztést állítja a középpontba. Ugyanakkor komoly aggodalomra ad okot a mindennapi tapasztalat, amely alapján súlyos kételyek merülnek fel, mennyire lesznek képesek és hajlandóak az amúgy is túlterhelt, sokszor a pályára eleve alkalmatlan vagy teljesen kiégett pedagógusok az ezzel járó pluszfeladatok ellátására, illetve arra, hogy ezeket a gyereket képességeikhez mért teljesítményük alapján osztályozzák, ha arra átlagos gyerekek esetében is ritkán van példa. Éppen ezért miközben üdvözlendőnek tartjuk a törvényhozók feltételezett szándékát, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az ehhez szükséges pedagógus-továbbképzés és pedagógus alkalmassági vizsgálatok a tanévkezdés előtt prioritást és hozzá megfelelő finanszírozást kapjanak. A törvény csak akkor szolgálja a személyes hátrányok kiegyenlítését, és nem eredményezi az iskolai kudarcok mélyülését, tovább rontva a gyerekek esélyeit, ha annak megvalósítása elkötelezett és felkészült pedagógusok kezében van.

Az ESZME számára ez a törvénymódosítás is olyan terület, ahol feltétlenül szükségesnek találjuk és javasoljuk az együttműködést a pedagógusok szervezeteivel, erre nyitott szakmai szervezetekkel és a Nemzeti Pedagógus Karral is. A megvalósításhoz kínáljuk és ajánljuk azokat a képzéseket, amelyeket az Európai Szülők Egyesülete tagjaként nyújtani tudunk szülőknek, pedagógusoknak és iskolaigazgatóknak egyaránt.

Egy most elfogadott törvénymódosítás a továbbiakban nem teszi lehetővé, hogy az ún. BTM-es gyerekek felmentést kapjanak az osztályozás alól, míg az SNI-s gyerekek számára a lehetőség továbbra is fennáll. A felmentést a szülők tapasztalata szerint eddig gyakran a pedagógusok olyan esetekben javasolták, ha nem akartak vagy tudtak megbirkózni egy ’nehéz gyerekkel’, ahogy szülők is használták menekülőútként, hogy gyermeküket kimentsék bizonyos tanárok kezei közül. A mostani új helyzet reményeink szerint együttműködésre kényszeríti a feleket, de az igazgatók felelőssége is jelentősen megnő, hogy felügyeljék, a náluk dolgozó pedagógusok képesek és alkalmasak legyenek vagy azzá váljanak a feladatra.

A jogszabályok szerint:

– az a diák minősül SNI-tanulónak, aki mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.

– az a diák minősül BTMN-tanulónak, aki az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

A most elfogadott jogszabály indoklása szerint:

„A két státusz közti alapvető különbség, hogy a sajátos nevelési igényből, fogyatékosságból fakadó problémák fejleszthetőek, de meg nem szüntethetőek, a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló mindvégig speciális megsegítést igényel, speciális eszköz, módszer, egyes esetekben speciális tanterv alkalmazásával. Ezzel ellentétben a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség esetén a problémák megfelelő fejlesztéssel szignifikánsan csökkenthetőek, vagy megszüntethetőek, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló a reguláris tantervek, az általános követelmények szerint folytatja tanulmányait. A jogszabályok ugyanakkor szinte minden aspektusban ugyanúgy kezelik a két csoportot, az adható könnyítések, mentesítések, nappali képzésben való részvétel lehetséges meghosszabbítása stb. Egyetlen eltérés, hogy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló felsőoktatási jelentkezéskor nem tud plusz pontokat érvényesíteni.

A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók esetében az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és a minősítés alóli felmentés nagyszámú, szinte automatikus alkalmazása immár rendszerszintű problémákat okoz, mind a köznevelési tanulmányok, mind az érettségi vizsgák, mind a felvételi vizsgák során. A felmentések alkalmazásával sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek leküzdésére, mely a tanuló jövőképe szempontjából rendkívül hátrányos. A tantárgyakból, tantárgyrészekből történő értékelés és a minősítés alóli felmentés kivezetésével a felmentések helyett a hangsúly a fejlesztésre, a kompenzációra helyeződik át.” (forrás: valasz.hu)

Így tehát nem helytálló az, a több szervezet, így például a más esetekben megalapozott véleményt megjelentető TASZ, által a sajtóban hangosan képviselt vélemény, hogy ez a jogszabály a fogyatékossággal élők jogait érintené, sértené, ám egyetértünk abban, hogy a demokratikus jogalkotás szabályainak nem felel meg, ha az érintett szervezetek, például egyetlen országos szülői szervezetként az ESZME nem kap lehetőséget a jogalkotási folyamat során véleménye hivatalos kifejtésére.

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s