Iskolás gyerekkel Angliában – iskolai vagy otthonoktatás

february, pirates, calderstones 009Egy magyar anyuka beszámolója az otthonoktatás angliai helyzetéről. Ezt a megoldást tudatosan választották, részben azért élnek Angliában, mert ott ez gond nélkül megoldható. A beszámoló egy picit betekintést általánosan is ad, tehát annak is érdekes lehet, aki nem otthoni, hanem iskolai oktatás akar választani, és erre Angliát ma alkalmasabbnak látja, mint Magyarországot – ami sajnos abszolút igaz. Lássuk tehát a beszámolót:

Valószínűleg itt a legliberálisabb a szabályozás az EU-n belül. Ezt onnan gondolom, hogy sok német, francia, stb. költözik ide, csak azért, hogy a gyerekeket otthon oktathassák. Ugyanakkor sok ideházasodott külföldi is van akit ledöbbent az angol iskolarendszer – az hogy 4 évesen kezdik az egész napos iskolát, olvasással, matekkal – és ezért dönt az otthonoktatás mellett. Mondani sem kell, ilyen indítás mellett rengeteg a sajátos nevelési igényű gyerek, naponta hallok diszlexiás, figyelemzavaros 5 évesekről, de talán a legbizarrabb eddig az volt amikor egy 5 éves kisfiút azért vittek kórházba kivizsgálásra mert ebéd után rendszeresen elaludt! Természetesen nagyon alacsony színvonalon kezdik az oktatást, de ezt tartják is sajnos. Rengeteg az iskolából kikerülő funkcionális analfabéta, a nyelvoktatás – ami engem mint nyelvtanárt különösen érdekel – katasztrofális, egyszerűen még nem találkoztam olyan angollal aki iskolában szerzett használható nyelvtudást. (A sokat szidott brit iskola valamiért mégis sokkal sikeresebb a magyarnál a nyelvoktatás kivételével. Sokkal kedvezőbbek a fiatalok elhelyezkedési, továbbtanulási mutatói, mint itthon, tehát használhatóbb tudást kapnak az iskolában. A friss PISA eredmények is azt mutatják, hogy minden területen, még a hagyományosan erős magyar területnek számító természettudományokban is, magasan jobban teljesítettek az angol iskolások. Míg a magyar gyerekek minden területen az átlag alatt teljesítettek, a britek matematikai eredménye azonos az OECD átlagával, olvasásban kicsit, természettudományban sokkal jobbak az OECD átlagnál. A diszlexia, a sajátos nevelési igény és általában a figyelemzavar diagnózisa nincs összefüggésben az iskolarendszerrel. – a szerk.)

Ha egy gyerek hiányzik az iskolából, akár egyetlen napot is, az önkormányzat felkeresheti a szülőt, hogy megbizonyosodjon arról, ha nem túl beteg, részesül-e otthon oktatásban a hiányzása alatt. (Más szülők tapasztalatai szerint ez nem gyakori és kifejezetten segítő célú – a szerk.). Ha a szülő tanítási időben szeretné a gyerekét elvinni nyaralni, engedélyt kell kérnie az iskolaigazgatótól, ha engedély nélkül viszi, akár pénzbírságot is kiszabhatnak iskolakerülés címén. Ez kellemetlen lehet mondjuk egy 5 éves félig német gyerek esetében, aki elmegy meglátogatni a nagyszülőket. (Más magyarok tapasztalata szerint egyszerű e-mailes kérésre azonnal megkapják a hozzájárulást, de mostanában olyan is történt, hogy engedély ellenére szabtak ki bírságot – a szerk.) Úgyszintén nemrég láttam egy iskolai körlevelet, hogy már hőemelkedéssel és kisebb betegségekkel is iskolába kell járni, mert az iskolai nővér majd beadja a gyógyszert és így nem mulaszt a gyerek. (Ez azért sokkal jobb megoldás, mint az orvos által kiírt gyereket a munkahelyre cipelni, ahogy ez itthon gyakran történik. Így legalább megoldott, hogy megkapja a szükséges gyógyszert. – a szerk.) Úgy gondolom, itt valamiféle háború folyik a gyerekkor ellen, már az első osztálytól vannak vizsgák és a tehetséges gyereke kiemelése, szortírozása. A finn modellben nincs streamlining, hanem kooperáciora nevelés van és sokkal jobbak az eredmények is. Sok gyerek egy életre megbélyegezettnek érzi magát, hogy nem sikerült úgy az 11+ vizsgája hogy grammar schoolba menjen, igy hülyének érzi magát. Például a sógornőm ezért nem ment soha egyetemre. A tehetséggondozas szerintem nem azonos a kiemelessel. Iszonyú stressz a gyerekeken és a tanárokon ez a rengeteg vizsga. (Ugyanakkor az eredmények azt igazolják, ez a tehetséggondozás kifizetődő. Mivel feleltetés, dolgozatírás, állandó, kiszámíthatatlan számonkérés és túl sok tananyag nincs, a vizsgastressz sokkal elviselhetőbb teher az itthon megszokottnál. A felvételik pedig nálunk is kíméletlen választóvonalat jelentenek. – a szerk.)

A törvény kimondja, hogy minden gyereknek 5 éves kortól egész napos oktatásban kell részesülnie, (bár mint írtam az iskola 4 éves kortól kezdődik) de a szülő felelőssége, hogy maga oldja ezt meg vagy iskolába adja gyermekét. Az oktatási szabadság részleteiről ezen a két, egymástól telesen független weboldalon olvashatnak az angolul tudók: http://www.educationalfreedom.org.uk/#!the-legal-bit/c21hrilletve http://www.educationotherwise.net/

Az otthonoktatást jellemzően két esetben választják a szülők:

1.     A gyerek járt iskolába, de valami miatt másként döntenek – gyakori, hogy azért, mert a többi gyerek bántalmazta, de olyan is, hogy a szülők egyszerűen nem voltak elégedettek valamivel. Az is megtörténik, hogy a költöznek, és nincs hely a kiszemelt iskolában, és így otthon oktatnak amíg várólistán vannak. Bár az iskoláknak nincs erre hatásköre, de van olyan, amelyik ilyen esetben mégis túllépi a hatáskörét és riasztja a helyi hatóságot. Ez különösen olyankor fordul elő, amikor a gyereknek van valamilyen ’címkéje’, pl autista, (és nagyon sok gyereknek van) vagy nagyon sok probléma volt vele korábban. Ilyen esetekben előfordul, hogy a hatóság nagyon rászáll a szülőkre és összemossák az otthonoktatást az iskolakerüléssel. Gondot jelent, hogy ezek a szülők szoktak inkább felkészületlenek, tanácstalanok lenni, így általában több is a támadási felület. Vannak különlegesen problémás családok, rendezetlen körülményekkel, korábbi bűnelkövető családtagokkal, akikre a szociális munkások kiemelt figyelmet fordítanak,. (ami jó – a szerk.)
Az otthonoktató csapat általában nagyon segítőkész és összetartó., és ha valamelyik családhoz kimegy a hatóság ellenőrizni, akkor gyakran átmegy egy másik szülő, hogy legyen független tanú. Ezt a segítőkészséget és összetartást amúgy az egész társadalomban érezni, a szomszédaink is nagyon segítőkészek, noha mind a két szomszédasszonyom iskolai tanár.

2.     A szülők tudatosan készültek az otthonoktatásra, sosem íratták a gyerekeiket iskolába. Ezek a szülők – hasonlóan más tudatosan alternatív utakat választó szülőkhöz, mint pl. az otthonszülők -, pontosan ismerik a jogaikat, lehetőségeiket. Az ilyen családok általában nem is kerülnek az önkormányzat látókörébe, ha igen, annak is általában túlbuzgóság az oka pl. a védőnő részéről egy kisebb gyermek miatt.

Ha egy család az önkormányzat látókörébe kerül, ők küldenek egy levelet, amelyben felajánlják a segítségüket és megírják, hogy szeretnének elmenni, találkozni a családdal. Ezt el lehet fogadni, vagy vissza lehet utasítani. Az utóbbi esetben kell írni egy jelentést arról, hogy a gyerekek milyen körülmények, keretek között tanulnak (milyen könyvek, írószerek állnak rendelkezésre, tagja-e könyvtárnak, jár-e cserkészcsapatba, hittanra, balettra, úszásra, stb., viszik-e múzeumba, milyen könyveke olvasnak, esetleg követnek-e valamilyen tantervet (nincs kötelező nemzeti tanterv). A tapasztaltak szerint nem érdemes nagyon részletesen írni, mert abba bele lehet kötni. Ha elégségesnek tartja az önkormányzat, egy év múlva kell újabb jelentést küldeni nekik. Persze vannak olyan szülők, akik még egy A4-es oldalnyi értelmes szöveget sem tudnak összehozni, ilyenkor további anyagokat kérhet az önkormányzat.

Vannak kifejezetten együttműködő önkormányzati munkatársak (van, aki maga is otthonoktató volt), és segítenek tanfolyamokat, vizsgalehetőségeket keresni, de akadnak majdnem olyan kukacosak is, mint a magyar védőnők. A tapasztalat az, hogy az intelligens, magabiztos, rendezett családokat, szülőket egyáltalán nem zaklatják.

Számos helyen talál segítséget az otthonoktató család. A Facebookon rengeteg ilyen témával foglalkozó – home education, unschooling – csoport van, országos és helyi is. Mi Liverpool mellett lakunk, ami nem túl nagy város, de a hét minden napján tartanak valahol olyan összejövetelt, amit az otthon oktatók látogathatnak (mi legfeljebb kétszer szoktunk menni). Most 4 tematikus csoportról tudok (régészet, dob, erdei iskola, torna), de ezekért 2-3 fontot kell fizetni. Van olyan csoport, amelyik a játszótéren találkozik, van, akik bérelnek valahol szobát (vannak otthonoktató ’szövetkezetek’, home ed co-op-ok is), de van, akik játszóházban jönnek össze. Van aki a csapatból a saját kis kertjében tart erdei iskola foglalkozásokat a többieknek, ingyen, van aki a házában szervez találkozókat, tanfolyamokat.

Van egy csomó délutáni tanfolyam is, ahová iskolásokkal együtt lehet járni. Szinte minden van, balett, foci, lovaglás, stb.

A mi környékünkön sok a kisebb gyerek, a nagyobbak kicsit magányosabbak. Más városokban, pl. Manchesterben, Londonban vagy Nottinghamben hatalmas csapatok vannak.

Ezek a csoportok azért fontosak, mert a környéken nehéz ismerkedni, a gyerekek nem szoktak az utcán játszani vagy kijárni egy közeli játszótérre. A csoportokba viszont nagyon jó fej, nyitott emberek járnak általában.

A városi múzeumok ingyenesek, és ingyenes foglalkozásokat is tartanak kis bejelentett csoportoknak (múzeumpedagógiában a britek utolérhetetlenek – a szerk.), éppen most szerveztem meg egy foglalkozássorozatot a következő 3 hónapra 4 liverpooli múzeumba az otthonoktató közösségnek. Ebben van természettudomány, történelem, kézművesség. Itt meg lehet nézni, hogy miből lehet választani. http://www.liverpoolmuseums.org.uk/learning/teachers-schools/sessions.aspx.

A mi egyik kedvencünk a Walker Art Gallery, ahol a gyerek részlegben sok kreatív foglalkozás van, és hozzá igazi minőségi alapanyagok, eszközök, pl lyra ceruza, kosztümök. A másik kedvenc a World Museum, egy néprajzi-természettudományos múzeum, ott nagyon klassz akváriumok vannak, meg természettudományos részleg, ahol a gyerekek kezébe adjak a csontokat, koponyákat stb, de van egy kicsi, szinten ingyenes planetárium is, ide mi kéthetente szoktunk menni, mert a nagyobbik gyerekünk épp a csontvázakra és a csillagokra van rákattanva.

Az otthonoktatóknak szóló akciókról leginkább Facebook és Yahoo csoportokon keresztül lehet értesülni. Sok olyan akció terjed ki ránk is, ami iskolaiként van meghirdetve, pl egy book time nevű lehetőség, aminek a keretében évente két mesekönyvet kapunk, de a Burda szabásmintákat is olcsóbban tudom például megvenni, mint otthonoktató szülő megkapom a tanári kedvezményt. Van ingyenes krumplitermelő csomag (épp ma érkezett meg!), tavaly a Királyi Légierő (RAF) szervezett tanfolyamot a repülésről, de sok állatkertnek, vidámparknak is van külön otthonoktatós kedvezménye.

Gyakori kérdés, hogy ki van a gyerekekkel, hogy lehet ezt anyagilag megoldani: már mindenféle verzióval találkoztam. A leggyakoribb ha a papa dolgozik és a mama neveli a gyerekeket, ezt csináljuk mi is, a férjem asztalos és egy fizetésből normálisan meg lehet élni, és még félretenni is lehet. Van ahol az egyik vagy mindkét szülő otthonról dolgozik, például, van író, gazdasági szakember, pótmama a csapatban. Van ahol a szülők fél fél állásban dolgoznak és felváltva vannak a gyerekekkel. Van aki nem dolgozik és segélyekből él, ha valamelyik gyerek diagnosztizálva van mondjuk autizmussal akkor gondozási segélyt kap a szülő, ami tisztességes összeg. Van ahol az egyik szülő éjszaka dolgozik és nappal vigyázz a gyerekere, és délután alszik amikor a másik szülő is hazaér. Van ahol a szülők dolgoznak és a nagyszülők vannak a gyerekkel. Általában a nagyszülők itt jóval fiatalabbak, aktívabbak és sokkal többet segítenek a gyerekvigyázásban, mint amit Magyarországon láttam. Végezetül van, ahol au pair van a gyerekekkel, ilyen egy francia szülésznő ismerősöm, egyedülálló szülőként is meg tudja oldani, hogy a 3 gyereke otthon tanuljon.

Dióhéjban ennyi. Mi nagyon jól érezzük magunkat, felszabadító érzés, hogy nem kell állandóan kiskapukat keresni, magyarázkodni. A közhangulat is nagyon más, sok idegen kérdezi meg, hogy miért ez az utat választottuk, és 50% biztosan azt mondja, hogy jól döntöttünk. Ehhez nyilván hozzájárul az is, hogy hetente jelenik meg cikk arról, hogy mekkora gond van az oktatási rendszerben. Itt is egy olyan ember kezében van az oktatás, akit a többség elutasít, de itt egyszerűen nemet lehet mondani a rendszernek (ami egy szülő alapvető joga kellene legyen minden országban – a szerk.) Drukkolok, hogy egyszer otthon is legyen tan-, oltási, stb. szabadság.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s